2006. december 3. ÍRÓ-OLVASÓ TALÁLKOZÓ BÁNK ZSUZSÁVAL (Klub Lokator, Krakkó)

Bánk Zsuzsa Németországban élő magyar származású író újonnan megjelent könyvének bemutatása.

Az író-olvasó találkozó létrejöttéről a Czarne kiadó, a Nürnbergi Ház a Krakkói Goethe Intézet  és a Krakkói Magyar Centrum gondoskodott. A találkozó során a Krakkói Magyar Centrum vetítést rendezett az Friedman Endre fényképész képeiből 50-es 60-as évekből.

Bánk Zsuzsa 1965-ben született Frakfurt am Meinben. Munkásságáért sok jelentős irodalmi díjat kapott, többek között az Open Mike-Preis-t 2002-ben, a Jürgen-Ponto-Preis-t 2002-ben, az Aspekte-Literaturpreis-t 2002-ben, a Deutscher Bücherpreis-t 2003-ban, a Mara Cassens Preis-t 2003-ban, a Bettina-von-Arnim-Preis-t 2003-ban. 2004-ben jelent meg a Czarne kiadó kiadásában az “Úszó” című regénye.

Zsuzsa Bánk  “A legforróbb nyár”
Valami véget ér: barátság, szerelem, gyerekkor, tengeri utazás, az egész élet. Valami észrevétlenül megváltozik, eltolódik, és semmi nem lesz többé olyan, mint volt.  Zsuzsa Bánk olyan emberekről mesél, akik egy nap egyszerűen becsukják az ajtót maguk mögött, és nem térnek többé vissza. Vagy évek múltán visszatérnek, bár nincs mihez visszatérni és mégse tudnak elmenni. Larryről – a reménytelenül  szerelmes homoszekszuális  óriásról, aki verseket ír; két nőről, kiknek a barátságából nem maradt más, mint az évenkénti elmegyógyintézetbeli találkozások, és akik mindezek ellenére nem képesek elválni egymástól; és Lisáról, aki egy délutánra visszatér a kis olasz faluba, ahonnan egykor anyja elszökött. Általánosnak tűnő történeteket mesél az elmúlásról és a hozzá tartozó szomorúságról. Szépen és melankónlikusan.

Elżbieta Kalinowska fordítása

“Elragadó az elbeszéléseinek könnyedsége. Talán azért, mert az író nem tárja fel hőseinek minden titkát”.
Christa Gürtler, “Der Standard”

“A jó elbeszélés nagy művészet, és Zsuzsa Bánk mesterfokon írja le úgy a helyzeteket, hogy az olvasónak az az érzése, hogy a hősökkel egy asztalnál ül”.
Stephanie Lamprecht, “Hamburger Morgenpost”

“Egyedül az irodalom képes arra, hogy az olvasó átérezze a hősök szenvedését. Zsuzsa Bánk ezt teszi velünk a búcsúzás többszintű, fájdalmas forgatókönyveit teremtve meg”.
Peter Mohr, “Rheinische Post”

“Zsuzsa Bánkot redkívüli pszichológiai képzelőerővel áldotta meg a sors, amit akár a tájak, házak vagy az idő leírásból  is érezni lehet. Történetei hangulatokkal vannak átitatva; a mondatai teli vannak színekkel, illatokkal, hangokkal.”.
Uta Beiküfner, “Berliner Zeitung”

irodalom